Tapasztalat, hogy sokakat váratlanul ér mikor szakít velük a párjuk. Úgy érzik, hogy egyik nap még minden rendben – minden a megszokott kerékvágásban – aztán hírtelen a másik fél bejelenti, hogy vége.

Romantikusnak lenni körülményes és fárasztó? Ezért nem csináljuk? Vagy valóban nincsen rá időnk, energiánk?

Sokszor hallom nőktől és férfiaktól egyaránt, hogy az én párommal nem lehet romantikázni. Őt nem lehet rávenni ilyesmire. Pont ezek az emberek azok, akik szintén arról panaszkodnak, hogy ők soha nem mennek sehová, mindig csak otthon ülnek.

A férfiak megoldják a problémákat. Mi nők inkább beszélni szeretünk róla. Ez egy nagyon alapvető különbség. A férfi rosszul van, ha nem tudja megoldani a problémát. A férfiak több mint 80%-a, amikor a felesége vagy barátnője problémával fordul hozzá, javasol valamilyen megoldást.

A párkapcsolati problémák közül a legnehezebb észrevenni az ellaposodott kapcsolatot, pedig az esetek nagy többségében szakításhoz vezet.

A legkomolyabb problémánk a férfiakkal – legyen szó barátról vagy férjről –, hogy nincsenek „csak úgy”-ok.

Gyakori szakítási ok a férfi részéről, hogy a nő túlságosan elzárja barátaitól, nem hagy teret számára, úgy érzi a barátnője megfojtja.

Tudni kell, hogy a férfiak általában igénylik az egyedüllétet és a baráti összejöveteleket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem boldog a kapcsolatában, pusztán csak azt, hogy időnként néhány órát (vagy napot) „férfias dolgokkal” szeretne eltölteni.

Egy nagyon hétköznapi és gyakorta elkövetett hiba, hogy a nők többsége nem tudja a bókokat fogadni.

Képzeljük el, amint a férfi összeszedi minden bátorságát és nagy nehezen izzadó tenyérrel, remegő hanggal elmondja, hogy a nő gyönyörű és fantasztikus.
Mire a nő zavarba jön és butaságokat válaszol.